Olyan könnyű utálni a főnököt:
...a legutóbbi tárgyaláson is milyen lekezelő módon viselkedett már... A Somogyi Tibit 9 hónap után azonnal előléptette, miközben az én 10%-os fizetésemelést nem hajlandó jóváhagyni... Minden egyes alkalommal rajtam kéri számon annak a balfék projektmenedzsernek a munkáját...Már megint rámszállt és két hete folyamatosan megköveteli, hogy reggel 8 előtt már itt legyek...A túlóráimat bezzeg b@szik kifizetni...
Előljáróban nem vagyok főnök, sem HR menedzser, sem a tanszékről pattant szociológus-munkahelyi pszichológus-terapeuta.
Sok helyen és munkakörben megfordultam már, ám érdekes módon a főnök-beosztott viszony sehol sem volt felhőtlen. Minden esetben egy kényes és nehezen bejárható, kacskaringós ösvényen tévelyegtünk, felettesek és alkalmazottak egyaránt.
Ennek már csak az okait és a befolyásoló tényezőket is nehéz lenne összeszedni, most mégis az a célom, hogy ezzel a bloggal mindkét oldal szemét felnyissam:
Lehet egymással jó viszonyban, eredményesen és már-már barátság szintjén együtt dolgozni, a közösen meghatározott célokért. Persze mindenért meg kell küzdeni, ami mindenkitől, ismétlem mindenkitől erőfeszíteseket ígényel, de azt hiszem a kellemes munkahelyi légkör elengedhetetlen. Találkozunk a stresszel eleget így is a mindennapjainkban.
A hogyanokról és mikéntekről a folytatásban...
